Kézis hétvége Szabadkán

Még soha nem voltam Szerbiában, a Vajdaságban, többek között ezért is töltött el nagy izgalom december 9-én pénteken kora délután, amikor kigördült a busz Veszprémből. Néhány meccset már játszottunk Veszprémen kívül, de ilyen távol, egy másik országban, 320 kilométerre még nem voltunk. Azért is izgultunk kicsit, mert az edzőnk, Bedőcs Kati néni azt mondta, hogy nálunk egy korosztállyal nagyobbakkal is játszhatunk majd. A buszos utazás nagyon gyorsan eltelt, sokat énekeltük, hamar előkerültek a különböző „elektronikus kütyük” is. A szállásunk egy igazán szép, Szabadka belvárosában lévő hotel volt, ami közel volt a sétálóutcához és a karácsonyi vásárhoz. A szobatársammal, Andrissal sokat néztük a tévét, de ha volt időnk, akkor sakkoztunk is. (Összesen tíz csapattársammal utaztam, akik a megyeszékhely különböző iskoláiban tanulnak.) A mi szobánk volt a legtágasabb, ezért a srácok az idejük javát nálunk töltötték. Szombaton reggel kísérőnkkel, Dejannal ellátogattunk a palicsi állatkertbe, ahol még az oroszlánoknál is hangosabbak voltunk. Megnéztük a közelben lévő tavat, ahol akkor nagyon sokan voltak, mert Mikulás-futást rendeztek. Sok érdekességet mesélt Dejan, például azt, hogy a szerbek, akiknek többsége ortodox keresztény, január 7-én ünneplik a karácsonyt, ami nálunk december 24-én van! Szuper, két karácsony, két ajándék. Az időjárással is nagy szerencsénk volt, napsütésben és 10 C fokos jó időben sétálgattunk a tóparton. Ebéd után gyalog mentünk a városi sportcsarnokba. Először kicsit megilletődtünk, mert nem akkora pályához, és kapuhoz szoktunk, mint ami várt bennünket. Nemcsak a pálya mérete volt elsőre kicsit szokatlan, de az ellenfeleink között is akadtak nálunk jóval magasabbak. Szerencsére alaptalan volt a félelmünk, a négy 15 perces negyed mindegyikét simán hoztuk, a végeredmény 55:29 lett! A győzelem után busszal visszavittek minket a szállodába, ahol finom vacsorával vártak. Lefekvésig a közös helyiségben játszottunk. Vasárnap reggeli után gyalog indultunk a közeli általános iskola sportcsarnokába, ahol 11-12 évesekkel meccseztünk. Kemény, háromszor 15 perces mérkőzés volt, amit talán meg is nyerhettünk volna (végeredmény 20:16), ha van még egy ráadás menet, de sajnos indulnunk kellett. Nem bánkódtunk, mert ebből a meccsből is sokat tanultunk, amit majd később tudunk hasznosítani. Élményekkel tele indultunk hazafelé, igazán szuper hétvége voltunk túl, ami nemcsak kirándulás, hanem csapatépítés is volt egyben. Köszönjük a vendéglátóinknak, az egyesületnek (Diákok Egészségéért, Veszprém Megye Kézilabda Sportjáért Közhasznú Alapítvány), kísérőinknek, Kati néninek, hogy lehetővé tették ezt az utazást.

Képek