Zeitlerné Reinitz Edit


1961-2016

„A mély gyász, melyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból az érzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan.”
/Arthur Schopenhauer/



Talán még mindig nem hisszük el, hogy november 13-án vasárnap örökre elmentél. Tudjuk, hogy erről az útról már nem lehet visszafordulni, de elfogadni nagyon nehéz, mert hiányzol. Mindenkinek!

Itt vagy még közöttünk látjuk a mosolyod, a hangod itt cseng a fülünkben. Pénteken délután még úgy köszöntél el, hogy hétfőn majd találkozunk, és most nem jössz. Téged pedig úgy ismertünk, hogy amit megígértél azt mindig betartottad. Hozzád bárki fordulhatott, rád mindenki számíthatott. Önzetlenül, természetes módon segítettél gyereknek, szülőnek és kollégának egyaránt. Ilyen voltál.

Olyan, akiből egyre kevesebb van és ez még pótolhatatlanabbá tesz Téged.

A Jóisten is tanítónak teremtett. Nagyon szeretted a gyerekeket és nagyon értettél a nyelvükön. Ez volt a titkod. Ők pedig érezték, tudták ezt. A szereteted, a közvetlenséged minden kisgyerekhez ajtót nyitott számodra. Minden lépésed, ahogy tanítottad és nevelted az iskolába lépő apró, majd felcseperedő gyerekeket természetes, magától értetődő volt. Egyszerű, világos és tiszta, amire csak azok képesek, akik erre születtek. Tanítani! Ez volt az életed.

Tudjuk, hogy most hétfőn is szerettél volna jönni, hisz nem fejezted még be, amit elkezdtél. Tudjuk, hogy nem rajtad múlott. Te mindent megtettél. De nem mi döntünk arról, hogy mikor kell elindulnunk és Neked most kellett.

Már tudjuk, de akkor is nagyon fáj.



Zeitlerné Reinitz Edit az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola elvégzését követően két esztendőt Sopronban tanított. Ezt követően tanítóként 1985-től dolgozott iskolánkban. Tanítóként, osztályfőnökként az elmúlt több mint három évtized alatt gyerekek százait tanította meg írni, olvasni, számolni és ismertette meg velük a természet csodáit és szépségeit. Tanítványai számos alkalommal értek el sikereket különböző szaktárgyi versenyeken. Az iskola alsó tagozatos és matematika munkaközösségének tagja volt.

Munkája elismeréseként 1994-ben Széchenyi-díjban, 2008-ban Deák-díjban részesült.

Temetésére 2016. november 23-án (szerda) 13 órakor kerül sor Gyulafirátóton (Zirci úti temető).