Zeitlerné Reinitz Edit
1961-2016
„A mély gyász, melyet egy szeretett lény
halálakor érzünk, abból az érzésből fakad, hogy minden egyénben
rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és
ezért teljességgel pótolhatatlan.”
/Arthur Schopenhauer/
Talán még mindig nem hisszük el, hogy november 13-án vasárnap
örökre elmentél. Tudjuk, hogy erről az útról már nem lehet
visszafordulni, de elfogadni nagyon nehéz, mert hiányzol.
Mindenkinek!
Itt vagy még közöttünk látjuk a mosolyod, a hangod itt cseng a
fülünkben. Pénteken délután még úgy köszöntél el, hogy hétfőn majd
találkozunk, és most nem jössz. Téged pedig úgy ismertünk, hogy
amit megígértél azt mindig betartottad. Hozzád bárki fordulhatott,
rád mindenki számíthatott. Önzetlenül, természetes módon
segítettél gyereknek, szülőnek és kollégának egyaránt. Ilyen
voltál.
Olyan, akiből egyre kevesebb van és ez még pótolhatatlanabbá tesz
Téged.
A Jóisten is tanítónak teremtett. Nagyon szeretted a gyerekeket és
nagyon értettél a nyelvükön. Ez volt a titkod. Ők pedig érezték,
tudták ezt. A szereteted, a közvetlenséged minden kisgyerekhez
ajtót nyitott számodra. Minden lépésed, ahogy tanítottad és
nevelted az iskolába lépő apró, majd felcseperedő gyerekeket
természetes, magától értetődő volt. Egyszerű, világos és tiszta,
amire csak azok képesek, akik erre születtek. Tanítani! Ez volt az
életed.
Tudjuk, hogy most hétfőn is szerettél volna jönni, hisz nem
fejezted még be, amit elkezdtél. Tudjuk, hogy nem rajtad múlott.
Te mindent megtettél. De nem mi döntünk arról, hogy mikor kell
elindulnunk és Neked most kellett.
Már tudjuk, de akkor is nagyon fáj.
Zeitlerné Reinitz Edit az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskola
elvégzését követően két esztendőt Sopronban tanított. Ezt követően
tanítóként 1985-től dolgozott iskolánkban. Tanítóként,
osztályfőnökként az elmúlt több mint három évtized alatt gyerekek
százait tanította meg írni, olvasni, számolni és ismertette meg
velük a természet csodáit és szépségeit. Tanítványai számos
alkalommal értek el sikereket különböző szaktárgyi versenyeken. Az
iskola alsó tagozatos és matematika munkaközösségének tagja volt.
Munkája elismeréseként 1994-ben Széchenyi-díjban, 2008-ban
Deák-díjban részesült.
Temetésére 2016. november 23-án (szerda) 13 órakor kerül sor
Gyulafirátóton (Zirci úti temető).