Negyedikesnek lenni jó
A legnagyobbak lettünk az alsóban, s erre nagyon büszkék is vagyunk.
A kiváltságok mellett persze ez feladatokkal is jár.
Az idei tanévben már mi fogadjuk az ovisokat. Igyekszünk
megkedveltetni velük az iskolát, s ez valljuk be, nem könnyű. Jól
emlékszünk még mi is az érzésre, milyen volt először belépni a suli
kapuján. Törtük a fejünket valami cukiságon, s végül úgy döntöttünk,
hogy egy mesejátékkal örvendeztetjük meg őket. Így mi is
belekóstolhattunk a színészkedésbe. A próbákon egyre jobban éreztük
magunkat, sokat dolgoztunk és nevettünk. Az előadások sikere a
kicsik figyelme, csillogó szeme és tapsa minden várakozásunkat
felülmúlta. Az egyik kedves csoporttól később gyönyörű általuk
készített mézeskalácsot is kaptunk.
A nagy eseményt meg akartuk osztani a szüleinkkel is, akik velünk
együtt izgultak kicsit. nekik karácsonyi ajándékként adtuk elő a
mesét kis hangszerszólókkal, versekkel kibővítve.
Reméljük, már az ovisok is elhiszik, hogy iskolásnak lenni jó.